3.rész

Sziasztok:P

Elsőnek is iszonyatosan örülök, hogy egyre többen vagyunk:D Nem bánnám én ha vagy 3 még kommenteznének, de én örülök nektek is, de nagyon:D Meg is hoztam a kövi részt:)

3.rész

Reggel 9 óra körül keltem, annak ellenére, hogy későn feküdtem le, kialudtam magam. Bementem a fürdőbe és megmosakodtam, felvettem a cuccaimat, majd rendet tettem a szobámban.

Kinyitottam az ajtómat és elindultam lefele. Justin és Pattie ajtaja nyitva voltak, így gondolom, ők már lent vannak. Elindultam lefelé a lépcsőn. A többiek a nappaliban beszélgettek, gondolom apa elmondta, hogy mi történt, mert amint észrevettek elhallgattak és engem figyeltek. Scooter szeme könnybe volt lábadva. Én nem figyeltem rájuk, hanem bementem Fray-hez. Még mindig aludt. Megnéztem és most sem volt már láza.

- Fray - simítottam végig a haján - Ébresztő nagylány - ráztam meg egy picit

Ő elkezdett mocorogni, majd kinyitotta a nagy zöld szemeit.

- Jó reggelt - mondtam - Hogy érzed magad? - kérdeztem

- Már nem fáj semmim - mosolygott

- Oké, akkor öltözz fel. Tegnap későn megjött apa is. Ne lepődj meg, de itt vagy Usher, Justin Bieber, Justin anyja és Sam, azaz Scooter is - mondtam

- Usher, Justin Bieber? - ült fel izgatottan - A kedvenc énekeseim itt vannak a nappaliba - pattant ki az ágyból és elkezdett öltözködni - Amúgy ki az a Sam, Scooter? - ült mellém immár felöltözve

- Tudod ő anya öccse, még csak 2 éves voltál, mikor utoljára találkoztunk - fésültem ki göndör haját

- És ő tudja, hogy anya már az angyaloknál van? - kérdezte

- Szerintem már apa elmondta neki - folyt ki a könnyem, amit ő törölt le

- Kérlek, ne sírj, annyit látlak már és ez úgy elszomorít - mondta

- Szoktál engem sírni látni? - kérdeztem

- Igen, de ilyenkor békén szoktalak hagyni, hogy megnyugodj - mondta - Azt szeretném, ha olyan lennél, mint régen - nézett rám - Azt akarom, hogy ha már anya nincs itt, akkor te maradj meg úgy amilyen voltál - nézett rám könnybelábadt szemekkel

- Megígérem, hogy holnap az leszek, aki régen, és te választhatod ki, hogy mit vegyek fel, rendben? - kérdeztem

- Oké - mosolygott - Szeretlek Drea - ölelt meg

- Én is Fray, én is - mosolyodtam el - Na, gyere, találkozz a kedvenceiddel, de ne sikíts, oké? - mondtam

- Oké, csak induljunk már - topogott az ajtóban

Megfogta a kezemet, majd elkezdett kifele húzni, kinyitotta az ajtó és mindenki ránk nézett, erre ő megtorpant.

- Jó reggelt - köszöntek egyszerre

- Nektek is - mondtam, de Fray, csak továbbra is ott állt

- Fray kicsim már jobban vagy? - bújt elő apa a konyhából

- APA - kiáltotta, majd szaladt az ölébe - Már hiányoztál, de igen jól vagyok, Drea adott gyógyszert - mondta

Odamentem hozzájuk, majd átvettem Fray-t.

- Scooter, Justin, Pattie és Usher ő itt a kisebbik lányom Fray - mondta apa

- Legutoljára még pelenkában totyogtál mikor találkoztunk, jól megnőttél - mondta Scooter mosolyogva - Szia, én vagyok Scooter, biztos nem ismersz már meg - jött oda

- Szia, nem, de Andrea mondta, hogy te vagy anya kistesója - mondta

- Szia, kiscsaj én meg Usher vagyok - jött oda és kezet nyújtott neki

Fray csak nézte kitágult szemekkel, de nem szólalt meg.

- Nagy rajongód - mondtam neki

- An? Hogy köszönjek neki? - suttogta a fülembe, de szerintem mindenki halotta, mert felnevettek

- Szerintem, mond neki, hogy szia, mert ha le csókolomozod, akkor megnyúz - mosolyodtam el

- Akkor, szia - mosolygott Usherre és kezet ráztak

Bemutatkozott még Pattie és Justin is, majd mindannyian leültünk a kanapékra.

- Nos, már a többieknek elmondtam mindent - nézett rám apa - De lányok veletek is beszélnem kell - nézett rám meg Fray-re

- Apa arról nem tehettem, hogy az a váza eltört és Drea se - mondta kétségbe esetten Fray

- Milyen váza? - kérdezte apa

- Semmi - mondta gyorsan Fray

- Azért vannak itt Justinék, mert a világkörüli turnéjukra én terveztem meg a színpadjaikat, amiknek a papírmunkáját tegnap csináltad. Így nekem is kellesz velük mennem - mondta apa

- Akkor itt hagysz minket? Mennyi időre? - kérdeztem

- 3 hónap, de végül is nem hagylak itt - mondta - Arra gondoltam, hogy te jönnél velünk, Fray meg menne a nagyihoz. Frayel még elvan egyedül a nagyi - mondta apa, mire én nagy szemekkel néztem rá

- Nem mondasz semmit? Nem akadsz ki vagy valami? - kérdezte apa

Épp szólaltam volna meg, mikor Fray közbe vágott.

- Nem szól közbe, mert el megy - nézett rám - Azt mondtad, nekem, hogy megígéred, hogy olyan leszel, mint régen. Régen mindig utazgatni akartál, de nem volt lehetőség. Most itt van és elmész - parancsolta Fray

- Bölcs kishúgod van - szólalt meg Pattie - Figyelj, tudjuk, hogy most nem könnyű neked, de legalább gondold át - mondta

- Mikor kellene mennem a nagyihoz? - kérdezte Fray apától

- Két hét múlva indulnánk, téged előtte való nap leviszlek - mondta neki - Addig Usherék itt lesznek, mert 1. Usher New York-ban lakik, én felajánlottam legyen itt. Pattiék meg Kanadában laknak, de itt is vennének egy házat, de még nem találtak. Nekik is felajánlottam, hogy legyenek itt. A hotelnál csak a paparazzik állnának folyamatosan, de így nem tudják, hogy hol vannak. Én ne is hangoztassátok – nézett Frayre, aki bólintott

Később megreggeliztünk mindannyian. Usher és Scooter elment elintézni pár dolgot. Apa bement dolgozni, Pattie pedig szerette volna csinálni az ebédet, így elment bevásárolni. Fray már most elkezdett pakolászni a bőröndjébe. Mindig is szeretett nála lenni, mert a szomszédban van egy vele egy idős lány és együtt szoktak játszani. Justin a vendégszobában van. Én meg kint ülök a kosárpálya mellett és egy labdával a kezemben gondolkozok. Amit Fray mondott az nagyon megfogott. És igaza van. Tényleg hiányzik anya, de a régi önmagam is hiányzik. Holnap szívesen felveszem a régi ruháimat. De az útról még egy kicsit tartok. Igaz nagyon sok mindent láthatok, ami az egyik álmom, de sztárokkal megyek. A sajtótól tartok és tanácstalan vagyok. Nincs barátnőm, akitől megkérdezném, hogy mit tegyek.

- Mit csinálsz itt egyedül? - ült le mellém Justin

- Gondolkozok - pörgettem meg a labdát

- A turnén? - kérdezte

- Aha, tartok tőle - mondtam

- De hiszen ez az álmod, világot látni - mondta

- Azzal a részével nincs semmi bajom - mosolyodtam el - A sajtóval viszont annál inkább - néztem rá - Nem akarom, hogy turkáljanak az életembe és kombináljanak, ha meglátnak veletek, én azt nem bírom elviselni - mondtam

- Tudod nekem is nehéz volt az elején. Mindig mindenről tudni akartak. Kitárgyalták a családom életét, az enyémet. A szüleim elválltak, amit nehezen dolgoztam fel és ők ezt is jó kis címlap sztorinak hitték. Akkor elszakadt nálam a cérna, de rájöttem, hogy nem érdemes vele foglalkozni, azóta mióta híres lettem nem is olvasok újságot - nézett rám

- Akkor azt tanácsolod, hogy ezzel ne foglalkozzak? - kérdeztem

- Igen, inkább azzal, hogy el kell készülnöd a bepakolással, mivel két hét múlva indulunk, meg el kell köszönnöd a barátaidtól és barátodtól- mosolygott

- A pakolás gyorsan megy - mosolyodtam el - Barátaim nincsenek és barátom sem volt eddig - mondtam

- Barátaid nem voltak anyud halála előtt se? - kérdezte

- Nem. A suliban mindig csak az érdekelte őket, hogy apu most kinek a színpadját tervezi, és hogy tudok e adni ingyen koncertjegyet. Csak kihasználni akarnának ezért nem is kerestem barátokat. Barátnál is ugyan ez van. Nem fogom engedni, hogy valaki olyan csókoljon meg először, aki csak azért tenné, hogy elvigyem magammal a koncertekre vagy hogy egy új trófea legyek a polcán - mondtam

- Elhiszem, hogy nem könnyű, átérzem - mondta

- Gondolom nálad is ugyan ez megy - néztem rá megértően

- Igen, ezért nincs is barátnőm. A barátaim pedig Kanadában vannak, ők azelőtt is a barátaim voltak mielőtt sztár lettem volna, majd megismerheted őket a turnén, mert Kanadába is megyünk ahol több ideig maradunk, ha eljössz? - nézett rám

- Jó beszélőkéd van - mosolyodtam el - Rendben elmegyek a turnéra - mosolyogtam

- Szuper, akkor ennek ünneplésére egy meccs? - vette el a labdát a kezemből

- Benne vagyok - álltam fel mosolyogva

- Na, ezt akarom én látni. Mióta itt vagyunk, nem igen mosolyogsz. Nem tudom milyen lehettél anyukád halála előtt, de barátkozni szeretnék azzal a személlyel - állt fel ő is

- Akkor holnap bemutatkozok újból - vettem el tőle a labdát és dobtam egy csont nélkülit

- Úgyis megverlek - mosolygott sunyin

- Sok szerencsét - nevettem és nekiláttunk a játszásnak

Meg kell hagyni jól játszik. Később csatlakozott Usher és Scooter is. Pattie a főzés után kiült Frayel napozni mi meg játszottunk tovább. Délután apa is megjött és vele is játszottunk egy menetet. Elmondtam, hogy elmegyek a turnéra, aminek nagyon örültek. Apa el sem akarta hinni. Azt mondta örül, hogy enni idő után szívből lát mosolyogni. Justinak sokat beszélgettünk, úgy, mint Usher-el és Scooterel is volt miről. Este kiszelektáltam a fekete cuccaimat és zsákban kivittem a garázsba. Fray kiválasztotta, hogy holnap mit vegyek fel, majd ő elment aludni. Én is lezuhanyoztam, majd Jó éjt kívánva befeküdtem az ágyamba.

- Jó éjt anyu, Szeretlek - mosolyogtam a képre, majd fél év óta először mosolyogva aludtam el...

Húúú. Hogy tetszett? Hogyan tudnátok elképzelni a történetet? Hamarosan jövök:P